Egyházunk rövid története

 A Magyarországi Független Ókatolikus Egyház

 Az Egyház megalakulása óta a svájci, tradicionális ókatolikus lelkiséget képviseli. Ez a lelkiség az, ami a töretlen, tiszta ősi katolikus hiten nyugszik. A Teljes Apostoli Jogfolytonosság által érvényes papsággal rendelkezik, így a Hét Szentségből táplálkozik. Az Isten Igéjén alapul. Az őskeresztény szeretetközösség megélését tekinti céljának. Az a hit, mely minden különbség tétel nélkül mindenkit elfogad és minden rászorulónak erejéhez mérten segítséget nyújt .Ahol a lelkészek hivatás tudatból - világi (civil) munkájuk mellett - és nem anyagi haszonszerzésből végzik a hívek szolgálatát.

 Az az egyház, amely a történelmi hűséget szemelőtt tartva a svájci egyházra mindig, mint valamikori anyaegyházra tekintett, tudván, hogy mennyit tettek eddig is a magyar ókatolikusokért a múltban és a jelenben egyaránt. Ebből következett az a tény, hogy mikor az egyháznak püspökre lett szüksége a Svájci anyaegyházhoz fordult. Ennek vezetője, Alistair Bate érsek atya, aki immár 15 éve „bábáskodik” a magyar egyház újbóli életre hívása felett, újabb érvényes ókatolikus püspökkel ajándékozta meg hazánkat, Juhász Gergely személyében. Kinevezve őt egyben Apostoli Kormányzónak is. Alistair érsek jóvoltából az új püspök felvételt nyert az egyik legnagyobb nemzetközi ókatolikus szervezet, a  Guild Of The Holy Apostles tagjai közé, mint a püspöki szinódus 46. rendes tagja. 2017.-ben az új püspök a papsággal egyetértésben kérvényezte a szinódust, hogy a Magyarországi Egyházat, mint teljes jogú tagegyházat vegye fel soraiba. A szinódus ezen kérésnek eleget téve 2017.12.07.-én 38. tagegyházaként felvette a testületbe. Ezáltal a Független Ókatolikus Egyház lett a magyarországi ókatolicizmus világszerte legelismertebb képviselője. 2017. novemberében a szinódus elé tárta azon kérését, hogy a speciális magyar helyzetre való tekintettel „diaszpórás püspökséget” alapíthasson a határon túl élő, illetve külföldön dolgozó és letelepedett magyarok szolgálatára. Ezen kérésüket elfogadva Alistair érsek úr megalapította a diaszpórás püspökséget 2018.02.04.-én. Így tehát ez az egyház már nem csak határainkon belül, hanem azon túl is minden magyar keresztény hitéletét tudja szolgálni. 

 Évente több, mint 1000 családnak nyújt lelki vigaszt a gyász feldolgozásában és végzi el a búcsúztatás szertartását. Évente átlagosan 60 gyermeket és felnőttet részesít a Szent Keresztségben és a Bérmálás Szentségében, akik a lelki újjászületés útjára kívánnak lépni. Évente jelen van átlagosan 100 család örömében mikor a Házasság Szentségét szolgáltatja ki.

 Karitasz szervezetünk, a Szer-Etet Kommandó által, lehetőségeihez mérten segítségére siet a bajbajutottakhoz, legyen szó több tonnányi ruhaadomány kiosztásáról, vagy épp élelmiszerosztásról, mely szolgálatok által szintén több 1000 hátrányos helyzetű személlyel kerülünk kapcsolatba. 

 Együttműködésben áll kisebbségi civil szervezetekkel, hogy  segítsen a felzárkóztatásban, például az oktatás területén.

 A budapesti központi kápolnában lehetősséget biztosít a rászorulóknak, hogy szeretteiktől ingyenes, mégis méltó búcsút vehessenek. 

 Ezen szolgálatokkal az egyház többezer emberhez ér el, és viszi az örömhírt, a szeretetet!  Az egyház ókatolikus identitásához híven nem tesz különbséget a hozzá fordulók faji, nemi, vallási hovatartozása szerint, hiszen mindenkinek egyformán segít, aki kéri azt tőle.

 A szolgálatok „milyenségét”  mindig az emberek igényeinek megfelelően alakítják ki. Esküvő, keresztelő, lehet a kápolnában vagy a család házánál, étteremben, a természetben! A lelkészek oda mennek, ahová hívják őket. Pont úgy, mint az Ősegyházban. A filiálés gyülekezetekben, ahol nincs kápolna, rendszeresek a házaknál tartott családi Szentmisék, melyek hagyománya szintén az Őskeresztény gyülekezeti formára nyúlik vissza . Ezek az alkalmak jó lehetősségek arra, hogy a lelkészek beleláthassanak az emberek valós, mindennapi problémáiba, és valódi, személyre szabott segítséget tudjanak nyújtani. A lelkészek ezáltal válnak valóban családtaggá, „atyává”.

 A Független Ókatolikus Egyház nem csak mondja, hanem éli is, hogy ő a Szolgáló Szeretet Közössége!

 Mindezekből látható, hogy a magyar ókatolicizmus, a Független Ókatolikus Egyház  szolgálata által  immár újra virágzásnak indult . Az ókatolicizmus egyházai mindig is a nyitottság és az ökumenizmus  bölcsői kívántak lenni. Ma sincs ez másképp! A Szolgáló Szeretet megélésével kívánunk  híd lenni a Katolicizmus, a Protestantizmus és az Ortodoxia között, hisz az ősi, még osztatlan hitet kívánjuk képviselni, mint azt elnevezésünk is mutatja.

Szolgáljuk Istent és Embertársainkat! Élünk mindenkivel Békében és Szeretetben!

Miért nem tartozunk a római Katolikus Egyházhoz?

 - mert nem értünk egyet a pápai tévedhetetlenség (lat. infallibilitas) tanával, amely a pápa (hit és erkölcs dolgában való) tévedhetetlenségét mondja ki

 - mert úgy gondoljuk, hogy a római pápa tisztsége első az egyenlő püspökök között, a tisztséget az Egyház, s nem Isten hozta létre. Pápai tévedhetetlenség nincs, sem általános egyházvezetői jogosítvány, ennek ellenére mi elismerjük a mindenkori római pápát az egyetemes (az összes) katolikus egyház legfőbb vezetőjének

 - papságunk tagjait nem kötelezzük nőtlenségre (de önként vállalható)

 - papságunk tagjai szolgálatukat kizárólag Isten hívására végzik, nem kapnak fizetést az egyháztól. Papi hivatása mellett mindegyikük a "világi" életben, saját szakmájában, munkakörében dolgozik (vagy már nyugdíjas)

 - mert nálunk, saját lelkiismerete alapján bárki Szentáldozáshoz járulhat, aki felekezeti hovatartozásától függetlenül hiszi, hogy a szentáldozásban Krisztus valóságos testét és valóságos vérét veszi magához (ahogy a rómaiaknál)

Miért nem tartozunk az ókatolikus Utrechti Unióhoz?

 - mert mi mind a 7 Szentséget egyenlő értékűnek tekintjük (ahogy a rómaiak is)

 - mert a Szent Hagyományt az Újszövetség összeállításával nem tekintjük lezártnak (ahogy a rómaiak sem)

 - mert nem tagadjuk, hogy Szűz Mária szeplőtlenül született

 - mert fontosnak tartjuk az apostoli utódlást és nem szentelünk nőket sem diakónussá, sem pappá, sem püspökké (ahogy a rómaiak sem)

 - mert mi nem táncolunk a Templomban (különösen miseruhában és stólában): mert a Templom a Szentmise, rövidebben: mise (latinul: missa) helye, a katolikus liturgia legszentebb és legfontosabb része, katolikus értelemben az egész keresztény élet forrása és csúcsa, az Újszövetség tökéletes és örök áldozata, melyben Krisztus önmagát áldozza fel az Atyának a világ bűneiért a kenyér és bor színe alatt. A szentmise engesztelő, hálaadó, dicsőítő és kérő áldozat.

Miért nem tartozunk az ókatolikus Scrantoni Unióhoz?

 - az Utrechti Uniónál felsoroltak miatt, valamint

 - mert mi nem utasítjuk el, hanem kifejezetten hisszük Mária Mennybemenetelét (ahogy a rómaiak is)

 - mert mi hisszük a Szentek létezését és bizakodunk közbenjárásukban (ahogy a rómaiak is)

 - mert mi hisszük, hogy az elhunytjainkért való imádkozás igenis fontos és hasznos (ahogy a rómaiak is)

 Ha ennyi a hasonlóság, akkor végülis miért nem tartozunk mégsem a római Katolikus Egyházhoz?

 Itt fontos megjegyezni, hogy Egyházunk a fentiekben leírtak szerint nem a 18-19. században, illetve az I. vatikáni zsinat után kialakult ókatolicizmust képviseli, hanem az első keresztény évezredet, vagyis a nagy egyházszakadás előtti kort, amikor még „mindenki, mindenhol és mindenkor" ugyanazt hitte. Kelet sem szakadt el nyugattól. 

 Egyházunk tanrendszere sokban hasonlít a római egyházéhoz, Szentmiséinket mi is ugyan abból a Misekönyvből celebráljuk, mint ők. 

 A fenti kérdésre a válasz egyszerű:

- a fent említett kötelező cölibátus és a pápai tévedhetetlenség dogmája, 

- papságunk tagjainak "fizetés" nélküli szolgálata,  

- és egyszerűen amiatt, mert a mindenható Isten nem mindenkit ugyan azon az úton, ugyan abban az életkorban, ugyan azon a papi szemináriumon keresztül hív el a szolgálatra.