Egyházunk rövid története

 A Magyarországi Független Ókatolikus Egyház

 Az Egyház megalakulása óta a svájci, tradicionális ókatolikus lelkiséget képviseli. Ez a lelkiség az, ami a töretlen, tiszta ősi katolikus hiten nyugszik. A Teljes Apostoli Jogfolytonosság által érvényes papsággal rendelkezik, így a Hét Szentségből táplálkozik. Az Isten Igéjén alapul. Az őskeresztény szeretetközösség megélését tekinti céljának. Az a hit mely minden különbség tétel nélkül mindenkit elfogad és minden rászorulónak erejéhez mérten segítséget nyújt .Ahol a lelkészek hivatás tudatból - világi (civil) munkájuk mellett - és nem anyagi haszonszerzésből végzik a hívek szolgálatát.

 Az az egyház, amely a történelmi hűséget szemelőtt tartva a svájci egyházra mindig, mint valamikori anyaegyházra tekintett, tudván, hogy mennyit tettek eddig is a magyar ókatolikusokért a múltban és a jelenben egyaránt. Ebből következett az a tény, hogy mikor az egyháznak püspökre lett szüksége a Svájci anyaegyházhoz fordult. Ennek vezetője, Alistair Bate érsek atya, aki immár 15 éve „bábáskodik” a magyar egyház újbóli életre hívása felett, újabb érvényes ókatolikus püspökkel ajándékozta meg hazánkat, Juhász Gergely személyében. Kinevezve őt egyben Apostoli Kormányzónak is. Alistair érsek jóvoltából az új püspök felvételt nyert az egyik legnagyobb nemzetközi ókatolikus szervezet, a  Guild Of The Holy Apostles tagjai közé, mint a püspöki szinódus 46. rendes tagja. 2017.-ben az új püspök a papsággal egyetértésben kérvényezte a szinódust, hogy a Magyarországi Egyházat, mint teljes jogú tagegyházat vegye fel soraiba. A szinódus ezen kérésnek eleget téve 2017.12.07.-én 38. tagegyházaként felvette a testületbe. Ezáltal a Független Ókatolikus Egyház lett a magyarországi ókatolicizmus világszerte legelismertebb képviselője. 2017. novemberében a szinódus elé tárta azon kérését, hogy a speciális magyar helyzetre való tekintettel „diaszpórás püspökséget” alapíthasson a határon túl élő, illetve külföldön dolgozó és letelepedett magyarok szolgálatára. Ezen kérésüket elfogadva Alistair érsek úr megalapította a diaszpórás püspökséget 2018.02.04.-én. Így tehát ez az egyház már nem csak határainkon belül, hanem azon túl is minden magyar keresztény hitéletét tudja szolgálni. 

 Évente több, mint 1000 családnak nyújt lelki vigaszt a gyász feldolgozásában és végzi el a búcsúztatás szertartását. Évente átlagosan 60 gyermeket és felnőttet részesít a Szent Keresztségben, az Oltáriszentségben vagy a Bérmálás Szentségében, akik a lelki újjászületés útjára kívánnak lépni. Évente jelen van átlagosan 100 család örömében mikor a Házasság Szentségét szolgáltatja ki.

 Karitasz szervezetünk, a Szer-Etet Kommandó által, lehetőségeihez mérten segítségére siet a bajbajutottakhoz, legyen szó több tonnányi ruhaadomány kiosztásáról, vagy épp élelmiszerosztásról, mely szolgálatok által szintén több 1000 hátrányos helyzetű személlyel kerülünk kapcsolatba. A jogi  problémákkal küzdő embereknek ingyenes jogsegély szolgálatot tart azért, hogy az anyagiak hiánya ne legyen akadálya az igazságos bánásmódnak.

 Együttműködésben áll kisebbségi civil szervezetekkel, hogy  segítsen a felzárkóztatásban, például az oktatás területén.

 A budapesti központi kápolnában lehetősséget biztosít a rászorulóknak, hogy szeretteiktől ingyenesen, mégis méltó búcsút vehessenek. 

 Ezen szolgálatokkal az egyház többezer emberhez ér el, és viszi az örömhírt, a szeretetet!  Az egyház ókatolikus identitásához híven nem tesz különbséget a hozzá fordulók faji, nemi, vallási hovatartozása szerint, hiszen mindenkinek egyformán segít, aki kéri azt tőle.

 A szolgálatok „milyenségét”  mindig az emberek igényeinek megfelelően alakítják ki. Esküvő, keresztelő, lehet a kápolnában vagy a család házánál, étteremben, a természetben! A lelkészek oda mennek, ahová hívják őket. Pont úgy, mint az Ősegyházban. A filiálés gyülekezetekben, ahol nincs kápolna, rendszeresek a házaknál tartott családi Szentmisék, melyek hagyománya szintén az Őskeresztény gyülekezeti formára nyúlik vissza . Ezek az alkalmak jó lehetősségek arra, hogy a lelkészek beleláthassanak az emberek valós, mindennapi problémáiba, és valódi, személyre szabott segítséget tudjanak nyújtani. A lelkészek ezáltal válnak valóban családtaggá, „atyává”.

 A Független Ókatolikus Egyház nem csak mondja, hanem éli is, hogy ő a Szolgáló Szeretet Közössége!

 Mindezekből látható, hogy a magyar ókatolicizmus, a Független Ókatolikus Egyház  szolgálata által  immár újra virágzásnak indult . Az ókatolicizmus egyházai mindig is a nyitottság és az ökumenizmus  bölcsői kívántak lenni. Ma sincs ez másképp! A Szolgáló Szeretet megélésével kívánunk  híd lenni a Katolicizmus, a Protestantizmus és az Ortodoxia között, hisz az ősi, még osztatlan hitet kívánjuk képviselni, mint azt elnevezésünk is mutatja.

Szolgáljuk Istent és Embertársainkat! Élünk mindenkivel Békében és Szeretetben!

Miért nem tartozunk a római Katolikus Egyházhoz?

 - mert nem értünk egyet a pápai tévedhetetlenség (lat. infallibilitas) tanával, amely a pápa (hit és erkölcs dolgában való) tévedhetetlenségét mondja ki

 - mert úgy gondoljuk, hogy a római pápa tisztsége első az egyenlő püspökök között, a tisztséget az Egyház, s nem Isten hozta létre. Pápai tévedhetetlenség nincs, sem általános egyházvezetői jogosítvány

 - papságunk tagjait nem kötelezzük nőtlenségre (de önként vállalható)

 - papságunk tagjai szolgálatukat kizárólag Isten hívására végzik, nem kapnak fizetést az egyháztól. Papi hivatása mellett mindegyikük a "világi" életben, saját szakmájában, munkakörében dolgozik (vagy már nyugdíjas)

 - mert nálunk, saját lelkiismerete alapján bárki szentáldozáshoz járulhat, aki felekezeti hovatartozásától függetlenül hiszi, hogy a szentáldozásban Krisztus valóságos testét és valóságos vérét veszi magához (ahogy a rómaiaknál)

Miért nem tartozunk az ókatolikus Ultrechti Unióhoz?

 - mert mi mind a 7 Szentséget egyenlő értékűnek tekintjük (ahogy a rómaiak is)

 - mert a Szent Hagyományt az Újszövetség összeállításával nem tekintjük lezártnak (ahogy a rómaiak sem)

 - mert nem tagadjuk, hogy Szűz Mária szeplőtlenül született

 - mert fontosnak tartjuk az apostoli utódlást és nem szentelünk nőket sem diakónussá, sem pappá, sem püspökké (ahogy a rómaiak sem)

 - mert mi nem táncolunk a Templomban (különösen miseruhában és stólában): mert a Templom a szentmise, rövidebben: mise (latinul: missa) helye, a katolikus liturgia legszentebb és legfontosabb része, katolikus értelemben az egész keresztény élet forrása és csúcsa, az Újszövetség tökéletes és örök áldozata, melyben Krisztus önmagát áldozza fel az Atyának a világ bűneiért a kenyér és bor színe alatt. A szentmise engesztelő, hálaadó, dicsőítő és kérő áldozat.

Miért nem tartozunk az ókatolikus Scrantoni Unióhoz?

 - az Ultrechti Uniónál felsoroltak miatt, valamint

 - mert mi nem utasítjuk el, hanem kifejezetten hisszük Mária Mennybemenetelét (ahogy a rómaiak is)

 - mert mi hisszük a Szentek létezését és bizakodunk közbenjárásukban (ahogy a rómaiak is)

 - mert mi hisszük, hogy az elhunytjainkért való imádkozás igenis fontos és hasznos (ahogy a rómaiak is)

Mi az ókatolicizmus?

 Összefoglaló Krisztus Egyetemes Egyházának Ókatolikus lelkiségi irányzatáról

 Történetiség

 Katolikus hit, katolikus keresztények. Ezt hallva a legtöbb ember rögtön a pápa vezetése alatt álló közösségre, a Római Katolikus Egyházra gondol. Kétségtelen, hogy a katolikusok túlnyomó többsége ehhez az egyházhoz tartozik. De léteznek más katolikus közösségek is (Görögök, Örmények, Maroniták, Szírek, stb.). Azaz nem lehet egyenlőségjelet tenni katolikus és római katolikus közé. A katolikusok családjába tartoznak többek között az ókatolikusok is.

Kik az ókatolikusok ? 

 Bizonyára sokaknak ez az első gondolata: „Valamilyen vallásilag erősen konzervatív, régimódi gondolkodású, életidegen társaságról lehet szó.” Mi sem áll távolabb a valóságtól. Az igazi, klasszikus értelemben vett ókatolicizmust a nyitottság, a szó legjobb értelmében vett liberális gondolkodás, egyúttal az apostoli, katolikus hithez, a Krisztus evangéliumához való töretlen hűség és ragaszkodás jellemzi. A mai korban, mai nyelven, a mai embereknek akarjuk hirdetni az örök igazságokat. Egyaránt kívánunk szólni a szívhez és az észhez, mert a hit szív nélkül üres, élettelen, ész nélkül viszont fanatizmushoz vezet.

 1869–70-ben került sor Rómában az úgynevezett I. Vatikáni Zsinatra, a  katolikus egyház püspökeinek, elöljáróinak nagy „világgyűlésére”. A zsinat IX. Piusz pápa szándéka szerint dogmává, minden keresztény számára kötelezően elfogadandó hittétellé nyilvánított két teológiai véleményt: a pápai tévedhetetlenség és a pápai egyetemes  primátus tanát (Primus Maximus). Az előbbi értelmében a pápa hit és erkölcs dolgában bizonyos körülmények között tévedhetetlenül nyilatkozhat, dogmákat hirdethet ki „alanyi jogon”. A másik korlátlan teljhatalmat biztosít számára az egyházban. A két tan dogmává nyilvánításával szemben (részben teológiai, részben politikai okokból) ugyan erős ellenállás bontakozott ki a zsinaton (a magyarországi püspökök túlnyomó többsége is ellenezte), ám végül a pápa akarata érvényesült.

 Számos katolikus hívő lelkiismereti okokból nem tudta elfogadni a dogmává nyilvánított tanokat, mivel azokat meggyőződésük szerint sem a Szentírásból, sem pedig az egyházi hagyományból nem lehetett levezetni, így nem feleltek meg a hittétellé nyilvánításhoz szükséges feltételeknek. Az ellenállás vezetői főleg a német nyelvterületen működő teológiaprofesszorok közül kerültek ki, közöttük is a 19. század egyik legnagyobb egyháztörténésze, Ignaz von Döllinger müncheni professzor játszott kulcsszerepet. A kibontakozó mozgalom résztvevői ókatolikusoknak nevezték magukat, ezzel az első évezred még osztatlan keresztény (nyugaton katolikusnak, keleten ortodoxnak nevezett, de még szét nem szakadt) egyházának (Óegyház) örökségére, tanítására utalva. Álláspontjuk szerint az új „dogmák” elfogadásával a hivatalos (római) katolikus egyház változtatott az apostoli katolikus hiten, és így már nem képviseli azt a maga teljes tisztaságában. Ugyanakkor a római katolikus egyházat minden teológiai nézeteltéréstől függetlenül továbbra is valódi, legitim katolikus egyháznak tartották, és az ókatolikusok mindmáig így tekintenek a pápa vezetése alatt álló nagy testvéregyházra A Római Pápát pedig , mint a legfőbb püspököt továbbra is nagy tisztelettel Primus inter Páris („egyenlők  között az első”) címmel illetik.

 A római egyház az ókatolikusokat – világiakat és papokat egyaránt – kiközösítette (exkommunikálta), így azok nem részesülhettek a szentségekben, nem járulhattak az Eucharisztiához. Ezért arra kényszerültek, hogy önálló egyházi struktúrát, „szükségegyház(ak)at” („Notkirche”) hozzanak létre. 1873-ban jött létre a németországi ókatolikus egyház (hivatalos nevén a Németországi Ókatolikusok Katolikus Püspöksége). Első, világiak és papok által választott főpásztorát, dr. Joseph Hubert Reinkenst a Rómától a 18. század elején szintén kényszerűségből elkülönült, „római szemmel” is érvényesen (habár meg nem engedetten) szentelt hierarchiával rendelkező holland Utrechti Egyház egy püspöke szentelte püspökké, ezáltal biztosítva, hogy a német ókatolikusok is részesedjenek az apostoli jogfolytonosságban (apostoli szukcesszió). A németek még az 1870-es években eltörölték a kötelező papi nőtlenséget és a kötelező fülgyónást, a következő évtizedben pedig bevezették az anyanyelvű liturgiát a latin nyelvű helyett. 1875-ben alakult meg a svájci ókatolikus (ottani nevén kereszténykatolikus – „christkatholisch”) egyház (püspökét, dr. Eduard Herzogot Reinkens szentelte fel), 1877-ben Ausztria Ókatolikus Egyháza. 1889-ben Hollandia (a már említett Utrechti Egyház), Németország és Svájc püspökei kibocsátották az Ókatolicizmus teológiai alapdokumentumát, az Utrechti Nyilatkozatot, és létrehozták az Utrechti Uniót, amely az autonóm ókatolikus egyházakat és püspökeiket tömöríti közösségbe. Az Unió fő reprezentánsa, tiszteletbeli feje az utrechti Ókatolikus Bíboros Prímás Érsek. A későbbiek során újabb egyházak is csatlakoztak az Utrechti Unióhoz, így 1907-ben az észak-amerikai lengyelek által alapított Lengyel Nemzeti Katolikus Egyház – Polish National Catholic Church (PNCC).

 Az ókatolikusok csak azokat a tanokat fogadják el dogmaként, amelyeket az első évezred hét egyetemes, a nagy kelet–nyugati egyházszakadást megelőző zsinata nyilvánított azzá. A római katolikus egyház későbbi zsinatait nem tekintik egyetemes zsinatnak, éppúgy, mint az ortodoxok és az anglikánok. A pápát elfogadják a kereszténység első számú püspökeként, tiszteletbeli prímásaként, nem tekintik azonban az egyház teljhatalmú kormányzójának. Eltörölték a kötelező papi nőtlenséget és a kötelező fülgyónást, püspöki–szinodiális (azaz demokratikus elemeket is tartalmazó) egyházkormányzati formát vezettek be. Az egyházak irányításában jelentős szerepet biztosítva a világiaknak is. A püspököt a világiak és a lelkészi kar képviselőiből álló szinódus (zsinat) választja, az óegyházi hagyományoknak megfelelően. A plébánosokat a plébániák hívei választják a feladatra jelentkező papok közül. Miséiken minden keresztény hívő Eucharisztiához járulhat, felekezettől függetlenül. Fő hangsúly a személyes lelkiismeret!

 Az ókatolikusok az ökumené úttörői. 1931-től teljes szentségi közösség („full communion”) áll fenn az Utrechti Unió és az Anglikán Közösség (Anglican Communion) között. Immáron hosszú évtizedek óta jó kapcsolatokat ápolnak a római katolikus egyházzal is akikkel részleges szentségi közösség áll fenn. (csak úgy mint az ortodox testvérekkel akikkel a római egyház szintén részleges szentségi közösségben van)

Az ókatolicizmus magyarországi elterjedése

 Magyarországon az ókatolicizmus a kezdetektől, 1877.-től az Ausztriai Ókatolikus Egyház magalakulása óta jelen van. 1896.-tól a  már részlegesen  önálló magyar egyház (ekkor még ausztriai püspökséggel) túlnyomórészt a tradicionális Svájci és a Szlovén vonalat képviseli. A Magyar Ókatolikusság első nagy csapása a Trianoni Békediktátum, hisz a gyülekezetek jelentős része a Délvidéken, Erdélyben és az Őrségi területeken volt található. Trianon előtt mint egy  150 gyülekezetet számlált a magyar egyház. Ebből kb. 70 gyülekezet a Svájci tradicionális irányzatot képviselte. Trianon után ez szám mindössze kb.40 re zsugorodik. A második nagy csapást az  1950 es  években  kell elszenvednie egyházunknak az akkori államhatalom beszünteti az egyházat mivel bejegyzett taglétszáma nem éri el az egyházi státuszhoz szükséges létszámot. Birtokaikat, ingatlanaikat államosítják, templomaikat a Római Katolikus testvérek használatára bocsájtják , akik a híveket beolvasztják a Római gyülekezetekbe. 1956 os események hatására , sok Ókatolikus hívő , papjukkal sőt püspökökkel egyetemben elhagyja az országot ennek köszönhetőek  pl. az   Amerikában és Ausztráliában ma is működő Magyar Nemzeti Katolikus Egyházak , melynek első püspöke Kubinyi Viktor volt aki híveivel menekült az országból az USA-ba. Ezen közösségek mai is virágoznak és megtalálhatók Amerikában, Kanadában, Ausztráliában és szerte a világban.

Az ókatolicizmus mai helyzete Magyarországon

 A rendszerváltás óta eltelt időszakban többen és többféle módon próbálták újra életre hívni ezt a lelkiségi irányzatot . 1998.-ban Széles Tamás színész-rendező felkutatja az ókatolikusok történetét, megmaradt tagjait és felveszi a kapcsolatot az Amerikában működő Magyar Nemzeti Katolikus  Egyházzal, hogy Magyarországon újraélessze ezen katolikus irányzatot .2004.-ben a svájci anyaegyház segítségével létrejön az Ókatolikus Egyház Magyarországi Missziója melynek első lelkésze majd később felszentelt papja  és 2011-től Alistair Bate svájci érsek által érvényesen felszentelt püspöke Széles Tamás lett. (Ő jelenleg a német vonalat képviselve az  Ókatolikus -Scantoni Unió Északi Katolikus Egyházának papja). 2008 -tól az Ókatolicizmus egy másik ága a Scantoni Uniohóz tartozó  Németországi Keresztyén Katolikus Egyház is jelen van hazánkban akik 2012-ben Ókatolikus Misszió néven alapították az első gyülekezetet Szombathelyen Kováts Péter Ókatolikus Plébános vezetésével. 2013 tól a Teozófiai irányvonalat képviselő Ókatolicizmus a Szabad Katolikus Egyház  is újra jelen van hazánkban Heiszler Ferenc Szabad-Ókatolikus püspök vezetésével. Persze számos egyéb kezdeményezés (Ukrajnai, Lengyelországi, Romániai ókatolikus püspökségek magyarországi újra alapítási próbálkozásai) előzte meg ezen missziók létrejöttét.